Kínzás, büntetés, bántalmazás, darabolás, élve boncolás mától elérhető itt >>>
Mától felkészülök a nagybani kiszolgálásra. Testeket szállítok, helyet és eszközöket biztosítok, megállapítom a különböző delikvenseknek megfelelő árazást, és a kötelező érvényű biztonsági rendszabályokat is meghatározom. Ebben szigorú leszek!
Jelentkezés csak ma 12:00-től törlésig!
Egyre növekszik az érdeklődők száma. Nagyon érdekes, hogy mennyi műkedvelő él közöttünk. Mindenesetre vigyáznom kell, különleges biztonsági rendszabályokat kell bevezetnem. Addig is, holnap dél és egy között itt, a blogomon lehet jelentkezni a szolgáltatásra. Az elérhetőség csak az említett időpontban lesz nyilvános.
Utána rögtön törlöm majd a bejegyzést, hiszen, mint mondtam, a biztonságra nagyon figyelnem kell. Tehát akit érdekel, jöjjön vissza holnap 12.00 és 13.00 között, és megkapja az információt! Később pedig amit csak akar...Van egyébként mégegy érdeklődő. Szerintem menni fog. Csak két hetem van az egyeztetésre és az akció megszervezésére, mert visszautazik (természetesen egy szót sem arról, hogy hova). "Kay" mindenképp nőt akar. Valószínűleg nincsenek erőszakos szándékai, nem vagyok én egy bordélyház, kizárólag az érdekli, hogy meddig mehet el a fájdalommal egy olyan nőnél, aki esetleg már több szülést is végigcsinált, tehát van tapasztalata a fájdalom terén. Én hiszek Kay-nak, nyilván csak a fájdalomtűrés érdekli, már csak az a kérdés, honnan akasztok le neki egy többgyerekes anyát. De azt hiszem, hogy megoldom majd valahogy. Nagyon sokat fogok érte kérni, a bevételből pedig mélyítem a garázst, és felturbózom a hűtőházat.
Ma a láncfűrészt is elővettem. Jake is ott volt. Feltétlenül hasznosnak bizonyult, mert egy elég tagbaszakadt fickót találtunk a városkörnyéki erdőben egy piszkos és szakadt takarón aludni. Lehet, hogy egyedül nem is tudtam volna elszállítani. Mindenesetre mire le kellett kötözni, már nagyon is felélénkült, és talán nem is bírok el vele, ha Jake nem csavarja ki egyetlen mozdulattal a még egészséges lábát. Így már összesen volt egy félig amputált, és egy combtőben kificamodott (és több helyen részlegesen csonkolt) lába, illetve két láncfűrésszel ártalmatlanított keze. De vállban még erős volt, talán még mindig lebirkózott volna, ha nem szögezzük oda időben a székéhez.
Én csináltam végig, egyetlen pillanatot sem hagytam Jake-nek. Örült így is, hogy nézhette, és itt-ott besegíthetett. De kést, láncfűrészt, illetve szögeket és kalapácsot egyelőre nem adtam a kezébe. Majd amikor fizetett.Megállapodtam Jake-kel. Hamarosan ő következik. Ma velem volt a beszerző körúton. Lehet, hogy még a beszerzésekben is segédkezni fog. Majd később, amikor már tágabb piacra dolgozunk. Megjegyezte, hogy sokkal óvatosabbnak kéne lennem, de nem érdekel. Engem kizárólag az érdekel, ami azután a garázsban történik.
Még nem tudom, hogy mennyit fogok kérni a szolgáltatásért. Az biztos, hogy prémium ára lesz, és az is biztos, hogy a delikvenstől is fog függeni az árazás. Ha csak egy nagyon kicsi gyereket tudok szerezni, vagy kivénhedt nyuggert, akkor mégsem kérhetek érte ugyanannyit, mint egy jó erőben lévő, esetleg kellemes kinézetű alanyért!
A garázst is bővítenem kell, de Jake, aki egyre határozottabban mérlegeli a szolgáltatás igénybevételét, tud segíteni a föld alatti terjeszkedés megszervezésében, munkagépekkel foglalkozik. A diszkréciója garantált, főleg attól a pillanattól lesz tuti, amikor már ő is kipróbálta. Biztos, hogy rákattan, és ő sem fog kockáztatni.
Valamiért ragaszkodik hozzá, hogy külföldi legyen az alany, ezt nem egészen értem, de szerinte ezzel csökken a kockázat. Lehet. Nekem teljesen mindegy, belülről mindenki egyforma. A többi nem érdekel.
Az előző blogban egy teljes bejegyzést szenteltem a fokozódásnak. Azt értem alatta, hogy a legelején, amikor még csak a külső fájdalmaknál tartunk, akkor még a legapróbb mozdulataim is komoly felháborodást váltanak ki a delikvensből. Amikor már megszabadítottam őt a gátlásoktól, teljesen átadta magát a szenvedésnek, és már semmit sem szégyell, akkor sokkal erőteljesebben tiltakozik, mégis valahogy beletörődőbb. Egy másik szempontból. A létfontosságú szerveket félti leginkább, de a karját „szívesen" odaadja, ha azt hiszi, hogy azzal késlelteti a végső leszámolást.
Ez egy érdekes kettősség, sok kísérletet szenteltem már pusztán a fokozódás megfigyelésének.
A tegnapi kislánynak a bátyja próbált ma a nyomára bukkanni. Kellemetlen eset. Beállított, kérdezősködött, kiderült, hogy az egyik szomszéd látta, ahogy hazaértem Susie-val. Sokkal óvatosabbnak kell lenni. A báty, Thomas, egyébként szintén elég rossz bőrben volt, de nem kockáztattam. Őt már nem etettem meg, hanem eredeti állapotában próbáltam eljuttatni őt a tűrőképessége határára. Ez éhesen sokkal hamarabb érkezik el, úgyhogy nemcsak a etetés idejét spóroltam meg vele. Sajnos sietnem kellett, nem élvezhettem ki minden pillanatot, pedig Susie-hoz hasonlóan minőségi anyagból gyúrták. Többször is elájult, de azért még fellocsoltam néhányszor. Legnehezebben akkor térítettem magához, amikor a saját égő húsának a szagától akadt ki. De még akkor is magához tért. Ha tudta volna, hogy nem érdemes, mert úgyis visszaküldöm majd az ájulás legvégső stádiumába, lehet hogy úgy döntött volna, eszméletlen marad végig. De most nem ő döntött. Én döntök.
Mindig én döntök.
A tegnap esti kalandom minden pénzt megérne. Szerencsére nekem ez ingyen sikerült. Az utcán találtam a kislányt, és teljesen biztosra mentem, nem fogják keresni. Mivel nagyon éhes volt „Susie", ezért először készítettem neki egy szendvicset, és megetettem. Le volt már kötözve. Rágni még tudott. Érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy látta, mekkora veszélyben van, mégis úgy falta be a sonkás-sajtost mintha az élete múlna rajta. Nem azon múlt.
Szisztematikusan haladtam rajta végig, szerettem volna mindent kipróbálni, mert nagyszerű volt az alapanyag. Először a lábak hosszanti szeletelésénél lepődtem meg: a csont karcolható, de nagyon nehezen esik szét. A hús viszont szálirányba is, és keresztbe is szuperjól darabolható, tényleg profik az új késeim, amikről tegnap írtam. A szendviccsel is találkoztam újra, amikor Susie törzsét dolgoztam meg, alig változott a megrágása óta. Főleg a sonkadarabok voltak jól felismerhetőek. Ez volt a másik meglepetésem. Illetve az, hogy tényleg semmi mást nem evett szegény kislány, gyakorlatilag néhány napra visszamenőleg biztosan állíthatom. Többet nem is fog.
Egyébként érdekes, hogy mennyi éhező ember szaladgál akár egy nagyvárosban is. Rengetegen szenvednek a napi túlélésért, és ez tulajdonképpen eléggé elkeserít.
Beszereztem egy profi, nyers sertés- és marhahús szeletelésére szolgáló késkészletet. A beszerzés helyét nem mondhatom el, de a vágóhíd közelében találtam rá a megfelelő eszközre. Már kipróbáltam. Sajnos a szétfröccsenő vér beszennyezte az elegáns bőrtokot, ami így erősen elszíneződött, de a használati értékét ez nem csökkenti.
Ezek itt a jól bevált régi szerszámok.
Ideje lesz aludni egyet. Hulla fáradt vagyok.
Az ujjak sokkal könnyebben válnak le a testről, mint a belső szervek. Akár a kézfejről, akár a lábfejről. Lehet, hogy csak könnyebben hozzáférhetőek, nem tudom, de kevesebb velük a gond (és az élvezet...)
A fogakkal is egyre könnyebben bánok. A dologgal csak az a baj, hogy amikor a szájban ténykedek, akkor nem tudom betömni, ezért sokkal hangosabb a művelet. Szerencsére már idejében tökéletesítettem a garázs hangszigetelését, így ez nem okoz különösebb problémát. A saját hallásomra szükségem van az operációknál, mert sok dologban alaposan eligazít a hanghatás. Már csak a hangerőn kellene csökkenteni valahogy. Az effektus kiváló! Főleg a halkulás, vagy teljes elhalás.
Nagyon érdekes! A legkülönbözőbb reakciókat lehet megtapasztalni az üvöltés változásaiban. Van, aki egy idő után már csak nyüszög. Könyörgően, vagy követelőzően. Van, akinek mélyül a hörgése, ahogy haladunk előre az időben. Van, akinek meg egészen elvékonyodik, és fejhangon sikít, amikor túlságosan fáj. Azt hiszem, a hangszálakkal kell valamit tennem a nagyobb beavatkozások előtt, ott lesz a megoldás a "halkításra".
Aki a garázsomat kereste (és meg is találta), nem járt jól...
Egyébként a lejárót azóta tökéletesítettem. Rápakoltam a fűnyírót, meg egy állványt, amin a téli gumikat, meg a kerti eszközöket, mindenféle limlomot tartok, ezért már tényleg nem valószínű, hogy bárki szagot fog.
Nem kell szaglászni! Volt aki ezt tette, azóta nem érzi jól magát. Pontosabban nem érzi magát sehogy. Szerencsére biztos lehetek abban, hogy senki nem keresi. Most éppen a hűsön van, de előbb-utóbb áthelyezem a többiek mellé.
No, akkor mától itt. Most óvatosabban...
Jó ez a skin Tirion.
